A gázálarcok kialakulását legtöbben az első világháború poklához kötik, azonban ezek már hamarabb is megjelentek a különböző veszélyes területen dolgozók védelmére. Biztos ismerik a 1347-52 között zajlott nagy európai pestis járvány idején csőrős maszkot viselő orvos képét, amely – bár nem szándékosan – egy kezdeti légzésvédelmi eszköznek tekinthető. A XIX. század folyamán a bányászok és tűzoltók körében kezdetek el megjelenni az első célirányos védelmet nyújtó álarcok.
Katonai célú elterjedésük valóban az első világháború alatt megjelenő különböző vegyi fegyverek megjelenésének köszönhető, és használatuk hamar a civil lakosság számára is elkerülhetetlennek látszott. A hidegháború alatti nukleáris tömeghisztéria rövid időre a háztartások alapvető felszerelési tárgyává tették a gázálarcokat, ma azonban szerencsére újra csak egyes munkakörök jellemző eleme lett.
Korábban a Magyar Néphadsereg használta ezt az 51M típusú gázálarcot.
Légoltalmi mentőtáska az 1940-es évekből.
A Sziklakórházat 1958 és 1962 között kibővítették, például a szellőzőrendszert ezzel a kémiai szűrőrendszerrel.
Gázálarc helyes felhelyezését oktató plakát az 1940-es évekből.
A videóban is látható gázálarc működési elve, korabeli oktató plakáton.
Gázálarcok karbantartására oktató korabeli plakát.
